Már csak azért is, mert az esemény sokáig emlékezetes marad...
Ebédre voltunk hivatalosak és mivel már épp elég tapasztalatra tettünk szert a meglepetés ebédek bizonytalan sikerei révén előre fixáltuk a menüt.
Sonkához kapcsolódva adódott a bableves, mint első fogás.
Mivel tudtuk, hogy nem egy könnyű tavaszi levesre számíthatunk, főfogásnak némi rántott gomba és cukkíni tűnt jó ötletnek köretként krumplisalátával.
A desszert természetesen anyukám híres Tiramisu-ja.
Édesanyámnak négy emberre főznie lehetetlen vállalkozás. most is inkább 15-re sikerült. Fogalmam nincs mit keres egy ekkora kondér egy egyedül élő nő konyhájában.
Viszont ha már van neki, meg is töltötte...
A leves elképesztő sűrűségűre sikerült, ami legfőképp a belekerült több kilónyi csülöknek volt köszönhető.
Illatában a füst dominált leginkább.
Ha még hozzátesszük a csipetkét, melyet anyám aprólékos munkával, precízen egyforma méretűre készít, olyan egytálételt kaptunk, melynek a tányérban is jelentős súlya volt... hát még a gyomorban...
Még egy csülök, s lecsücsülök....
Hát most inkább felállni is alig tudtam már egy tál leves után is.
Pedig a java még hátra volt.
Két hörgős lélegzetvételt követően érkezett a ránott csirkemellet, gombát és cukkínit felvonultató óriástál.
Köretként ecetes krumplisaláta, valamint kimondottan leányom kedvéért annak majonézes, tojásos nehezített változata került az asztalra...
A folytatás pedig a messzeföldön méltán híres Tiramisu volt. Kávéba mártott babapiskóta, Amarettó likőr és tripa adag mascarpone...
Végtelenül krémes és végtelenül tömény.
Ha még ezt is túléltük volna, akkor végső döfésként édesanyám elővezette kedvenc sajtos ropogtatni valóját, csak úgy levezetés gyanánt...
Isteni volt minden :)
Két hétig ételt sem bírok látni...
Négycsillagos skálán 6csillag anyámnak és másik hat nekünk, hogy végigettük.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése