Szombat estére terveztük látogatásunkat, így elővigyázatosságból jó egy héttel előre foglaltunk asztalt. A telefonos foglalás során udvarias, segítőkész hang válaszolt és azon, Magyarországon ritka dolog is megtörtént, hogy elkérték a telefonszámunkat - minden esetre...
A tervezett dőpont előtt néhány perccel érkeztük a Vörösmarty téren található nem túl nagy étterembe. A hely nem csak elménkben emlkeztet a volt Kis Gerbeaud cukrászdára, melynek helyén nyílt, de ha az utcán állva az ONYX felirat fölé emeljük fejünket, máig látható a régi cégér...
Belépéskor egy apró előtérbe érkezünk, ami a fogadótér, illetve ruhatár is egyben. Háromnál nagyobb fős társaságok kabátos időjárás esetén csak részletekben tudnak bejutni.
De érdemes várni egy kicsit....
Mert ha egyszer bejutottunk, akkor egy elegánsan letisztult hangulatú, kellemesen halk zeneszóval megáldott helyre kerülünk, ahol a személyzet pontosan megtanulta hogyan legyenek minden pillanatban a vendégek szolgálatára, de ne lépjék át a vékonyka küszöböt, amitől már tolakodóvá válna fellépésük.
Ahogy a vendéglátás nagykönyvében meg van írva, úgy történt az ültetés, az appertif kínálás, majd megérkezett az étlap.
Az ONYX különleges étterem, nyíltan felvállalva, hogy nem mindenkinek kíván megfelelni. Aki ide eljön valószínüleg tisztában van vele, hogy különleges élményben lesz része. Természetesen a különleges élmény nem mindennapi árakkal is társul, de az ide látogatók erre felkészülten érkeznek...
Az étterem alapból két féle degusztációs menüt kínál. Mi a hat fogásosra tervezett "Prestige menüre" voksoltunk. A hat fogás valójában csak az étlapon hat fogás, mert mire végére értünk szombat esti gasztronómiai kalandozásunknak tíz lett belőle... de ne szaladjunk előre...
A borpincér képzett volt a borválasztékot illetően és könnyedén megegyeztünk az egyes fogásokhoz leginkább illő italokról.
Első lépésként az előételeket megelőzve vaj-túró-mangalica krém választék érkezett több mint tíz féle házilag frissen sütött péksütemény választékkal.
Ezt követte - még mindíg a tervezett előételek előtt a chef (első) meglepetése, mely esetünkben Frissen rántott borjúmirigy volt zellerkrém ágyon tálalva, zöldparadicsommal.
Fenséges volt.
Közel egy órája érkeztünk az étterembe. Túl voltunk két könnyed és finom fogáson. Kezdtem jóllakni... és a vacsora csak most kezdődött...
Talán mondanom sem kell, hogy minden fogás előtt új evőeszközöket kaptunk, ahogy illik...
Az első fogás "Vadon fogott lazac variációk: vaníliával ízesített tatár, mézes szójával pirított szelet, és ázsiai fűszerekkel marinált érme egzotikus coulis – val"
Igazi ínyencséghez volt szerencsénk. Egy tányéron három egymástól eltérő ízvilágú lazac, melyek pompásan egészítették ki egymást. Számomra csak az ázsiai variáció tetején ülő korinder tűnt túlzásnak, de ezt betudtam a koriander iránt érzett nem túl baráti kapcsolatomnak.
Következett ez egyik nagy kedvencem: Pirított Szent Jakab kagyló csicsóka krémlevessel, fenyőmag pralinéval és pecorino habbal
A leves könnyed volt s ízletes, a kagyló omlós. Az étel pont annyira volt tökéletes ízileg, amennyire esztétikailag is magával ragadott. A legszőrösebb szívvel sem találtam kivetnivalót.
A levest rövid intermezzo után másik kedvncem a Folyami rák rizottó parajjal és rákolajjal követte. Nagyon kevés alkalommal - ha egyáltalán - volt szerencsém ennyire omlós rákhoz, melyhez tökéletesen illeszkedett a talán kissé túl lédús rizottó.
A hozzá kóstolt 2007-es Dr. Bussay olaszrizling is tökéletes választásnak bizonyult.
Az előételek ezen káprázatos felvonulását követően kezdtek előszőr kételyeim felmerülni, vajh képes leszek-e végigenni a teljes menüt. Pedig a java még hátra volt...
A főétel előfutáraként érkezett az est számomra legkevésbé körülrajongott étele, a Tanyasi csirke kolbász, kacsamájjal, savanyú káposztamártással, habart tojással és kandírozott szalonnával.
Alapvetően nem vagyok híve a magyar konyha nehéz ízeinek, és az eddigiek alapján itt is fantáziadús különleges megoldást vártam. Nem is csalódtam. A káposztamártás könnyed, szinte légies volt, a habart tojás a kandírozott szalonna pörcök ellenére sem volt nehézkes. Csak az a kolbász.... hiába volt csirkéből a tanyaráról, kacsamájjal, stb., csak kolbász volt... A legnagyobb dícséret, amit mondhatok, az, hogy megettem s talán ízlett is. Ez azért különleges, mert vagy húsz éve nem lehetett rávenni a kolbászevésre.
A főételként felszolgált Báránykaraj,hagyma variációkkalés pirított zöldségekkel szerencsére Báránygerinc lett, mire az asztalunkra ért, amiért külön hálás vagyok. A hús tökéletesen volt ízesítve és elkészítve, tetején szolídan szórva különleges fekete vulkáni sót találtunk. Tökéletes strukturáju volt, szájban könnydén omlott, melyhez kíválóan harmonizáltak a különböző ízeket felvonultató hagymavariációk és zöldségek. Még a díszítés részét képező fokhagyma krém is tökéletesen illett az ízvilágba.
Mindehhez a borválasztásunk egy 2007-es Vylyan Pinot Noire-ra esett, melyek erőteljes, határozott illatvilága és teste kívállóan egészítette ki a főételt.
A menü eddig a pontig követhető és tökéletes volt. Azon szerncsések, akiknek megadatik a lehetőség, hogy mindezeket a költeményeket végigkóstolják a megmondhatói, hogy a hét eddigi fogás után mennyi kapacitása van még az ízlelőbimbóknak, nomeg a gyomornak.
De az ONYX csapata úgy döntött próbára teszi a vendéget.
Az étlap szerinti desszertvariációt hirtelen beelőzve megérkezett váratlanul egy újabb meglepetés fogás, egy Rebarbara alapokra épített vaníliás krém, mely savanykás-édes ízével lezárta a főétkezést és felkészítette a kalandort a továbbiakra...
...és a továbbiak hamarosan meg is érkeztek a Csokoládé: Tainori csokoládétorta; Karamellizált - tejcsokoládés milles feuilles; „Pina Colada" formájában. A háromrészes desszert szigorúan sorrendben fogyasztandó, a legkönnyebb Pina Colada krémtől, a fenséges milles feuilles-en kresztül, a valóban testes csokoládétortáig.
A kíséretként rendelt Tokaji 5 puttonyos aszú, bár nagyon igyekezett, alig tudta a lépést tartani a tortával.
A csokoládétorta volt a totális határvonal. Hiába volt fantasztikus, sőt ráadásul még fatáziadús is, hiszen a belsejébe rejtve némi grillázs mag lakozott egyszerűen képtelen voltam megenni.
Megenni képtelenség, otthagyni lehetetlen.
Segítségül hívtam egy rövid presszókávét és végül megküzdöttem vele. Ha bármi érdemi negatívum felhozható a menü ellen, akkor az pont saját maga lehet. Egyszerűen véteknek éreztem, hogy egy ilyen fenséges tortával íly lealacsonyító módon kellett bánnom, ahogy az utolsó falatokat kezeltem. Kár volt érte. A torta többet érdemelt volna.
Ám a "hátében kuncogó" vendéglátósok másképp gondolták és egy röpke lélegzetvételnyi szünetet követően (egyre nehezebben ment) megérkezett az este utolsó előtti meglepetése.
Három típusú csokidesszert : mangókrém fehér csokoládéban, Earl-Gray ízesítésű étcsokoládé és karamellkrémmel tötött tejcsokoládé....
Nagylevegő, még egy ásványvíz, és megkóstol....
Ez bizony már harc volt a javából....
Jól gondoltam, hogy a csokoládétorta már fokozhatatlan volt. Szükség sem nagyon volt a fokozásra. Egy csodálatos desszert volt egy csodálatos vacsora lezárásaképp.
Nem mintha a csoki variáció nem lett volna finom, vagy különleges, de sajnos nem igazán tudok rá emlékezni.
Szép volt, finom, de felesleges.
Ekkor jutott eszembe a gyönyör csömör...
Indulás előtt a hölgyeknek átadott díszdobozos csoki ajándék igazán gedves lezáró gesztus volt.
Több mint négy órát töltöttünk az étteremben és tizenöt percnél többet sosem vártunk két fogás között...
Összegezve, egy elképesztő kulináris kalandtúra élményével lettünk gazdagabbak, amely egyaránt próbáratette a gyomrunk és a fenekünk tűrőképességét.
Értékelés: ☆☆☆☆
Megnevezés Max. pont Adott pont
Környezet 10 9
Étlap-itallap 5 5
Személyzet 10 9
Tálalás 10 10
Étel-ital 20 19
Összesen 55 52
A pontlevonások okai:
- Környezet: engem zavar a dupla cégér, még ha nem is volt más megoldás, akkor is
- Személyzet: érkezés után kértünk egy nedves törlőkendőt.... ezt a kérést egyszerűen ignorálta a személyzet
- Étel, ital: a gyönyör csömör miatt...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése