Eredeti uticélunk a Robinson étterem lett volna, de több tényező is közbeszólt. A Robinson nagy pozitívuma (ha még van neki ilyen egyáltalán) a városligeti tavon elhelyezkedő kerthelyiség. Az időjárás azonban nem volt kegyes hozzánk ezen a napon. A pincérek sem, mivel közölték, hogy az étterem 16-18 óráig zárva tart, ami pont betett a tervezett három órás kezdésnek.
"B" tervként felmerült az Abbokadó étterem a Mammut--ban. Ott a telefont felvevő unott hang közölte, hogy nem biztos, hogy nem zárnak be 4-kor, úgyhogy inkább ne jöjjünk!
"C" terv: irány a Mom Park és a Wasabi!
A helyet jól ismertük, hisz sokszor jártunk már itt megküzdeni a "running sushi" kínálatával.
Az étterem központjában a hatalmas futószalag található, melyen folyamatosan keringenek a tálkákba, tányérokba helyezett falatok.
Vannak asztalok külön is azoknak, akik az étlapról szeretnének rendelni.
Mivel a társaság egy része az all-you-can-eat sushi menüt választotta, így a futószalag mellé ültünk.
Mint már oly sokszor, most ismét kénytelenek voltunk megállapítani, hogy az ételek felszolgálásának ezen rendszere komoly függőséget okoz. Még le sem ült mindenki az asztalhoz, de leányom előtt már sorakoztak sushi falatkák.
Mire az egyetlen külön rendelő sikeresen megrendelte a vágyott ételt, a társaság egy része már jóllakott.
Sajnos a rendelésnél derült ki, hogy az interneten olvasható információk ellenére az étteremben nincs teppanyaki - japán látványgrill konyha - és annak all you can eat változata, így aki nem korlátlan fogyasztású sushi-t választ, annak marad az A'la-carte étlap. A kedves és segítőkész pincérünk tökéletesen tudatlan volt a japán konyhát illetően, akár arról kérdeztük, milyen páccal készülnek a teppanyaki húsok, akár a felszolgát sake típusáról érdeklődtünk.
Tudatlanságát ellensúlyozta segítőkészsége, mely szerencsére az egész délután folyamán végigkísért bennünket.
Az étlap átlagosnak monfható, nem hagyott mély benyomást.
A tálalásról nem igazán lehet érdemben nyilatkozni, hiszen az asztalokon mindenki megtalálhatja a szükséges segédeszközöket ( pálcika, szalvetta, szója szósz, wasabi, gyömbér, keverő tálka). A pincérek arányag sűrűn járnak, hogy begyűjtsék az asztalon tornyosuló üres tálakat, helyetcsinálva a folytatáshoz.
Az ételekről:
A sushi nagy kedvencünk minden formájában, még akor is ha igazat kell adnom a Daikichi étterem tulajdonosának, aki azért nem készít sushit, mert azt csak friss halakból szabad, és hol találunk friss halakat nálunk....
A futószalagos étkezést ajánlom mindenkinek, aki ismerkedni kíván a Japán konyhával és kiváncsi, hogy mit is szeret igazán.
Szinte minden finom az előételektől a desszertekig, de biztosan megállapíthatjuk, hogy bármelyik étel finomabb, ha frissen rendeljük, mintha a szalagról eszünk.
Nem tesz jót semminek a futószalagon keringés rövidebb-hosszabb ideig.
Az étlapról bélszint rendeltünk, köretként édesburgonyával.
A bélszín az est legnagyobb meglepetése volt.
Elképesztő íze volt. Simán kenterbe verte a La Pampa különlegesnek mondott bélszíneit.
Megállapítottuk, hogy a Wasabi--t nem a sushi miatt érdemes elsősorban meglátogatni, hanem a teppanyaki bélszín miatt.
Az étterem és az ételek további pozitívumaként mondható el, hogy a másfél éves Hanna közel egy órán kersztül eszegette a különböző fogásokat. Számára egyértelműen a Wasabi a legjobb.
A pincérek dícséretére mondható, hogy nem volt olan kérésünk, melyet ne teljesítettek volna azonnal.
Érdemes szólni, ha valamit hiányolunk a futószalagról, mert elkészítik és hozzák.
Negatívumként említhető a plaza éttermek általános hiánya, a mellékhelyiségek teljes nélkülözése. Szükség esetén lehet elgyalogolni a plaza másik csücskéig, meg vissza.
Értékelés: ☆☆
Megnevezés Max. pont Adott pont
Környezet 10 7
Étlap-itallap 5 3
Személyzet 10 8
Tálalás 10 7
Étel-ital 20 15
Összesen 55 40
Szalvetta , de a pincér a hülye...
VálaszTörlésIdióta vagy!