A felvezetésnek csak azért volt értelme, mert - személyes okok miatt- érzelmileg igen erősen kötődtem a névhez, majd a helyhez, így egyáltalán nem volt érdektelen, hogy mit produkál az új tulajdonos.
Három látogatásból, ma előszőr izsgálhattuk meg igazán az éttermet, hiszen első alkalommal egy nagy társaság miatt (na meg a friss nyitás) teljesen kaotikus hangulat uralkodott. Másodszor egy rendezvény miatt be sem jutottunk...
Mielőtt bárki is abba a tévhitbe ringatja magát, hogy jó előre helyet kell foglalnia, ha ebédelni, vagy vacsorázni szeretne itt, kiábrándítom... kétszer is megnéztük, hogy biztosan nyitva van-e az étterem, mert érkezésünkkor (vasárnap 13.30) kongott az ürességtől.
A helyzet az itt töltött két óra folyamán sem változott számottevően, pedig...
Pedig aki nem jön ide, az igenis sokat veszít.
Maga a hely kissé hidegre sikerült, és az üres kísértetház képet csak rősíti a közontban álló elektromos zongora, mely elől ugyan kispórolták a zongoristát, de a zongora mégis játszik....(de tényleg...)
Az étlap egyszerű és áttekinthető, úgyhogy neki is veselkedtünk, hogy minnél több mindent kipróbáljunk...
Kaptunk ízelítőként házi kenyeret, vajjal. Ezt újabban egyre több helyen gondolják, hogy illik adni a vendégnek, pedig értelme tényleg csak akkor van, ha a kenyér friss, a vaj meg legalább házias, vagy van valami különlegessége.
Előételként érkezett nyárson csirkemell, rizstésztába tekert zöldéségekkel, mely meglepően esztétikus tálalással és finom ízekkel egészen felcsigázott.
Egyéni problémám, hogy nem vagyok oda a korianderért, ellentétben a szakáccsal, aki szinte minden ételbe belecsempészte ezt az igen intenzív illatú és ízű fűszernövényt.
Érkeztek még zöldség hasábok házi öntettel, melyek szerencsére ropogós frissek voltak. A házi öntetek egyik része egy joghurtos, fűszeres kéksajt öntet volt, mely kívállóválasztásnak bizonyult. A másik tálkába öntött olajos balzsamecet feledhető volt.
Itt jutott eszembe, hogy minden magára valamit adó vendéglős kötelező feladata lenne a felszólgálóival végigkóstoltatni a teljes étlapot, hiszen nekik kell tudniuk beszélni az ételekről, kedvet hozni a vendégnek a kóstolásra.
Túléltük...
Főételként folytattuk a korianderes vonalat a Wokban készült finomságokkal (zöldség, csirke, garnéla). Ilyen lehet a Thai rizseshús... Nekem nem lesz kedvencem, de a kedvesemnek kimondottan ízlett.
A nemzetköziség jegyében érkezett egy adag Spagetti olio, garnélával és tengeri halfilével. Nekem ugyan a spagetti olio az azóta elmúlt Csaba utcai John Bull-t idézi, ahol iszonytató mennyiségeket ettünk belőle - a vámpírok legnagyobb sajnálatára. Ez a változat kevésbé fokhagymás volt, és kaptunk hozzás garnélát, halat, de összességében finom volt az összhatás.
A kedvencem viszont minden kétséget kizáróan a fűszeres tejföllel készített csirkecomb filé volt tepsis burgonyával. Ez az étel az, amiért bármikor hajlandó leszek visszajönni az étterembe. Káprázatos volt az íze. Tökéletesen eltalált fűszerezés (koriander nem volt benne), pont ideális állag, hibátlan!
Az adagok mérete is minden esetben kielégítő volt, sőt talán túl kielégítő is. Hiába volt a látványos desszert kiállítás, egyszerűen képtelenség volt, hogy nekiveselkedjünk egy Eszterházi, vagy Dobos tortának... Majd legközelebb. Mert, ha rajtunk múlik, lesz legközelebb is.
Értékelés: ☆☆
Megnevezés Max. pont Adott pont
Környezet 10 8
Étlap-itallap 5 4
Személyzet 10 6
Tálalás 10 8
Étel-ital 20 16
Összesen 55 42
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése