A Kéhli egy letűnt világot idéz óbuda szívében, fittyet hányva a XXI. századra. Békebeli étterembe toppanunk, ahol egyáltalán nem lepődnék meg ha a sarokban Krúdit látnám ebédelni.
Sajnos, mind Krúdinak, mind örökbecsű hősének Szinbádnak is csak a szellemét tudja megidézni a hely, de azt viszont tökéletesen.
Ilyen milliőben nem tagadhattam meg a gyermekkorom óta csak emlékeimben kísérő ételt - mely a külföldiek számára a magyar konyha talán egyik legmorbidabb készítménye - a Velős csontot.
25 év után ismét megkóstoltam a fokhagymás pirítósra tálalt forró csontvelőt a hozzá illő húsleves kíséretében.
Az élmény maradandó volt. Kedvesem és leányom (mindketten előszőr ettek velőscsontot) hatékony közreműködésével a teljes (óriási) adagot elfogyasztottuk.
A harmadik szelet velővel megpakolt fokhagymás pirítós után éreztem, hogy hibát követtem el, mivel nem kértem némi házi pálinkát a küldetés előtt. Bárki kívánja megkóstolni a Kéhli eme remekét, feltétlenül készítse fel a gyomrát evés előtt, mert a velőscsont nem könnyű étel...
A cípóban felszolgált fokhagymakrém leves nem hagyott mély benyomást, bár mentségére legyen mondva a velőscsont mellett esélye sem volt labdába rúgni.
A főételek esetében végig kóstoltunk halat, kacsát és marhát is...
A felszolgálónk (aki egyébként teljesen passzolt környezetébe) által ajánlott juhtúrós sztrapacskával körített harcsapaprikás, sajnos csalódás volt.
Ami a harcsát alapvetően megkülönbözteti a ponty-tól (mármint a tányéron), az abból adódik, hogy a harcsa nem növényevő. Így aztán az íze nem hasonlít a moszatra. A mi harcsánk ezzel szemben, vagy vegetáriánusnak állt, vagy nem harcsa volt. Zsíros volt és moszat ízű. Hiába volt isteni a sztrapacska, egedül képtelen volt helytállni.
A Vörösborban pácolt kacsamell viszont kíválló volt. A hús omlós és ízletes. Épen megfelelő mennyiségű zsír volt a tetején. Kalap le. Az aszalt gyümölcsös chutney némi képzavart hozott, mert a chutney-hoz pont annyi köze volt, mint a magyar konyhának az indiaihoz.
Mivel az étlap közel fél oldalt szánt a Pest-Buda Sashegyi Ökörháta vesepecsenyéből nevű kompozíciónak, így megpróbáltam... vesztemre.
Sem a mustáros, fenyőmagos pác nem hagyott nyomot a húson, sem a csiperkegombás, császárszalonnás, kapris, fehérboros ragutól nem voltam elmosva. A szalonna minden egyéb összetevő ízét elnyomta, a caprit nem is találtam meg benne... Az ecetes lilahagyma karikák, melyek kísértetiesen hasonlítottak a vörös káposztához, nem rontottak, de nem is emeltek a minőségen.
Egy hektikus kinézetű és hasonló ízű étel lett a végeredmény, ami erősen elvérzet az ár-érték összehasonlításon (is).
Némi további szépséghiba, hogy a kimérten kínált vörösbor (nagy nehezen megtudjuk, hogy Wunderlich Cabernet Sauvignon- évjárat??? decije 1400.-Ft (ami persze csak a fizetéskor derült ki)
A desszertként megkóstolt "A" Madártej, madártej volt "A" nélkül.
Az étlap kopott, használt, de áttekinthető és informatív volt.
A tálalásról nem érdemes sokat beszélni, amolyan unalmas egyen magyaros átlag volt (paradicsom + petrezselyem, oszt tessék mind megenni)
Jövünk még ide, de azt hiszem összességében többet vártam Krúdi kedvenc éttermétől.
Értékelés: ☆☆
Megnevezés Max. pont Adott pont
Környezet 10 9
Étlap-itallap 5 3
Személyzet 10 6
Tálalás 10 6
Étel-ital 20 14
Összesen 55 38
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
VálaszTörlésKrúdy - alias Szindbád - megérdemelné, hogy theendh helyesen írja a nevüket... :(
VálaszTörlésNP